Frank Turner: The Road.
Az 1981-es születésű Frank Turner szorgalmasan járogatott az Eton College-ba, de már ott is osztálytársait köpködte a színpadról. Az évfolyam többségéből azóta miniszteri tanácsos lett; talán csak ketten maradtak közülük eredeti foglalkozásuknál: a folk-punkzenész Turner, illetve a leköpködöttek sorait gyarapító Vilmos herceg, aki azóta is trónörökös.
Az út
Napkelet, napkelet
Az út továbbvezet
Napnyugat, napnyugat
Én szedem lábamat
Északon, északon
Eltűnik nyomom
Déli táj, déli táj
Az időm már lejár
Félős gyerek voltam, engem szorított a ház
Ajtók mögött éltem, és csak mardosott a láz
Volt egy kisbőröndöm, benne nadrág és cipő
De ezt jól eldugtam mindig
És csak most került elő
Átszeltem azóta én már tengert és folyót
És asztal alá ittam néhány kedves csavargót
Homokvihar csapott rám, és gúnyám csak a gúny
Hát megértettem lassan
Hogy az út a sarkantyúm
Napkelet, napkelet...
Öreg voltam én is, de az most már múlt idő
Nem érdekel semmi, míg az élet szembejő
Átjátszottam ezer meg ezeregy éjszakát
Most nagy levegőt veszek
Innen dobbantok tovább
Napkelet, napkelet...
Szóval szállj nyeregbe bátran, és fogd vágtára a lovad
Mert elszáguld az élet, és egy szép nap halott vagy
A szívedet, a szívedet, kérlek, meg ne csald
Ha kellenek a válaszok, fogadd el, mi hajt
És öleld meg a bajt
Napkelet, napkelet...
Bármerre lépek, enyém a láthatár
Enyém a láthatár, a láthatár, mi vár
Bármerre lépek, enyém a láthatár
Enyém a láthatár, a láthatár, mi vár
