Ha már monumentális daloknál tartunk: Jimmy Page-Robert Plant: Stairway To Heaven.
A Led Zeppelin 1971-ben kiadott számát a rockzenetörténet egyik legnagyobb alkotásaként szokás számon tartani. Hangzásvilága és előadásmódja a maga idejében merőben újszerű volt; az, hogy ma már magától értetődőnek tűnik, éppen azt bizonyítja, hogy a hard rock pionírjai olyan utakat nyitottak, amelyeken azóta is seregek vonulnak. És persze az is jól megérthető, mi ellen lépett fel magából kikelve a punk...
A dalszöveget mindenki megpróbálta megfejteni (nem kis derültségemre például egy kompett evangéliumi magyarázatra is leltem a neten) de hát a helyzet az, hogy igazándiból csak a teljes, nyolc perces produkció részeként értelmezhető, a műfaj kontextusában. Sok tízezres rituálékon elővezetett liturgikus szöveg, melynek képei egyszerre bombasztikusak és homályosak, nyilvánvaló belső egyenetlenségeit pedig semmi értelme nem lenne sem megmagyarázni, sem számon kérni.
Lépcső a mennybe
Van egy hölgy, abban hisz, a csillogás messze visz
Lépcsőt vesz hát magának a mennybe
Mikor felért, tudja jól, ha zárva is a bolt
Egy szavába kerül, s kinyílik minden
Uh-uh-uh, lépcsőt vesz magának a mennybe
A falon plakát lóg, fennen hirdeti a jót
De te is tudod, a szavak néha csalnak
A forrásnál fa áll, ott dalol egy kismadár
Olykor fonákja él csak a gondolatnak
Uh, hogy is mondjam
Uh, hogy is mondjam
Szemem nyugatra néz, és szívem olyan nehéz
Minden porcikám elvágyódik innét
Mint ha azt látnám most, a fák közt száll a füst
És hallanám a bámészkodók hangját
Uh, hogy is mondjam
Uh, tényleg, hogy is mondjam
Úgy járja a szóbeszéd, jó pásztorra vár a nép
Aki zöld mezőkre vezetné népét
És egy friss hajnalon, ha kitartasz nagyon
Te is hallod majd a üdvösség zenéjét
Oh-oh-oh
Hallod, kint zörög a kerítésléc, de nincs vész
A tavaszi szél az, mi vizet áraszt
Visz út itt jobbra-balra, ne légy balga
Sosem késő, ha az ember jól választ
Vagy hogy is mondjam
Oh-oh-oh
Fejedben zümmög már a dallam, én hallom
A jó pásztor így üzen, hogy eljő
Szép hölgyem, emelkedj a szélben, fel, egészen
Lábaid alatt égi lépcső
Az utunkon így lépkedünk
Árnyékunk elfedi lelkünk
Előttünk jár az égi hölgy
Ragyogó fehér ruhát ölt
Arannyá változik a Föld
Ha tiszta szívvel hallgatod
Felismered a hívó szót
És ha majd mind együtt leszünk
Sziklákként megpihenhetünk
És ő lépcsőt vesz magának a mennybe
Koncertfelvétel, a The Song Remains The Same című kultikus filmből.
