Születik olykor egy-egy nagy hatású dal, ami türelempalackba zárja, és megszelidíti a zord valóságot. Ez az 1959-es nóta is ilyen. Johnny Cash: Five Feet High And Rising.
1937 elején 21 napig folyamatosan esett az eső a Mississipi vidékén. Egymillió ember vált földönfutóvá. Dyess farmerkolóniáját, ahová a Cash család pár évvel korábban, kormányzati program keretében költözött, a folyó áradása szinte teljesen elmosta.
A gyerekfejjel átélt kalandból később dal született, amit ma már a nagy amerikai krónikásénekek között tartanak számon. Keletkezésének körülményeit feleleveníti a Cash életéről szóló holllywoodi játékfilm is. A Walk The Line c. mozit, mely Reese Witherspoonnak Oscar-díjat hozott (legjobb női főszereplő) A nyughatatlan címmel Magyarországon is bemutatták 2006-ban.
Öt láb, és még árad
Hogy áll a víz kint, mama?
Két láb, és még árad
Hogy áll a víz kint, papa?
Hallottad, két láb, és még árad
Összeraktunk kannákból egy kis tutajt
Ha el nem süllyed, elérjük a földutat
A búza meg az árpa úgyis szétrohad
Két láb, és még árad
Hogy áll a víz kint, mama?
Három láb, és árad
Hogy áll a víz kint, papa?
Aszongya, három láb, és árad
Elázott a kaptár, tönkrement a méz
Faágakon alszik fenn a csirkenép
A tehénkénk a tóban állva körbenéz
Három láb, és árad
Hogy áll a víz kint, mama?
Négy láb, és még árad
Hogy áll a víz kint, papa?
Hallottad, négy láb, és még árad
Jár a busz motorja, lassan indulunk
Ha jól megy, tán a vasútig is eljutunk
Szavamra, hogy nem volt ilyen májusunk
Négy láb, és még árad
Hogy áll a víz kint, mama?
Öt láb, és még árad
Hogy áll a víz kint, papa?
Aszongya, öt láb, és még árad
A sár elmosta mind a vonatsíneket
Itt ragadtunk, továbbmenni nem lehet
Hol van még egy út, mi felfelé vezet?
Öt láb, és még árad
Bizony, ez öt láb, és még árad
