Országot, nyelvet és stílust váltunk - de a dal kifejező ereje ugyanaz. Joan Manuel Serrat: Cada loco con su tema.
A spanyol és katalán nyelven éneklő Serrat hazájának ünnepelt muzsikusa. Pályája immár több mint 45 éve tart; a lefordított sanzon 1983-ból való.
Különös, hogy a magyar popzenében nem ismerek egyetlen hasonló hangvételű szerzeményt sem. Talán a mediterrán, katalán-spanyol életszemlélet is kellett ahhoz, hogy megszülethessen ez a magával ragadó dal.
Serrat előadásmódja elválaszthatatlan a szövegtől. Ezért a magyar fordítást - bár lényegében szöveghű - inkább csak jelzésnek tekinteném: akár így is el lehetne énekelni.
Bolond lyukból bolond szél fúj
Bolond lyukból bolond szél fúj
Ízlésről vitázni kár
Legyen festmény, állat, ember vagy asszony
Mind-mind más, mind önmaga
Mind külön egyéniség
Kit saját lépte visz végig az úton
De ha engem kérdezel, csak azt mondhatom
Az utca hangja szól hozzám
És nem a lexikon
A külváros jobban hívogat
Mint a városháza
És a kézművesek inkább mint a gyárak
Az ész, nem az erő
Az ösztön s nem a jó modor
És egy sziú nekem többet ér
Mint egy lovasszázad
Kedvesebb az ösvény, mint a drótkerítés
És egy pillangó, mint a Rockefeller Center
Egy csónakház a Római-parton
Mint a Napkelet fénylő kikötője
Lennék ki kíván, nem ural
Érint, nem tipor
Szerez, nem veszít
Csókol, nem zokog
Táncol, nem vonul
Élvez, nem ítél
Lennék, ki repül, nem szalad
Érez, nem tapos
Imád, nem akar
Ölel, nem kérdez
Amíg még itt vagyok
Hadd legyek hű az élethez
Bolond lyukból bolond szél fúj
Ízlésről vitázni kár
Legyen festmény, állat, ember vagy asszony
Mind-mind más, mind önmaga
Mind külön egyéniség
Kit saját lépte visz végig az úton
És ha engem kérdezel, csak azt mondhatom
Egy szippantás a jóból néha többet ér
Mint a nagy szigor
Egy bambuszágy, mint egy bombanő
Ha állhatok, mint ha ülni kell
A húst választom a fém helyett
És “ha én ablak volnék” – hisz jól tudod…
Inkább az anyajegy, ott az arcodon
Mint a németalföldi mesterek
És a forradalom, mint a lázas álmok
Időt adj arany helyett
Életet, álmok felett
Kutyát, póráztalant
Neszt inkább mint a zajt
És a jó hírt, mit szomjazok
Mert oly sok itt az őrült szólam
Lennék ki kíván, nem ural
Érint, nem tipor
Szerez, nem veszít
Csókol, nem zokog
Táncol, nem vonul
Élvez, nem ítél
Lennék, ki repül, nem szalad
Érez, nem tapos
Imád, nem akar
Ölel, nem kérdez
Amíg még itt vagyok
Hadd legyek hű az élethez
