A katartikus pillanatok után kifut a tű, megáll a lemezjátszó, a hallgatónak fel kell kelnie a fotelből, és meg kell fordítania a korongot -- a zenehallgatás mai gyakorlatában rég elfeledett szempontok ezek, de kulcsfontosságúak, ha egy olyan produkció műsorszerkesztési fogásait szeretnénk megérteni, amilyen a The Beatles.
A Martha My Dear Paul McCartney szerzeménye, és hangulatában olyan távol áll a Lennon-féle Happiness Is A Wam Guntól, hogy a leírt fizikai gyakorlat szinte nélkülözhetetlen a két nóta egymás utáni meghallgatásához. Ugyanakkor nem-is-olyan-titkos szálak fűzik össze őket: a felvételek mindössze tíz nap eltéréssel készültek, és nagyon hasonló szabálytalan ritmikai betoldások teszik őket különlegessé. Ilyesmi ebben a számban először 0:06-nál, az emelkedő basszusmenetben hallható.
Mindezzel együtt Paul szerzeménye, aminek címadó karaktere nem más, mint óangol juhászkutyája, még zenésztársainak érdelődését sem nagyon keltette fel: a multi-instrumentalista McCartney produkcióját (kettőzött vokál, zongora, basszus- és szólógitár, dob, taps) George Martin által szervezett vonósok és fúvósok egészítik ki a felvételen.
Drága Mártám
Drága Mártám, érzem
Túlbeszéltem én ezt már
De emlékezz rám, Márta, szívem
Egy kicsit várj, drága Mártám
Most légy bátor, te kis butám
Ezt összehoztad
Szóval, itt csücsülsz bent a közepén
Hát ebből kellene valamit most kihoznod
Kis butám
Látod, ez a nagy helyzet
Látod, ennyi, és semmi több
Csak te és én
Így kettecskén
Vagyunk egy pár
Kis butám
Most légy bátor, te kis butám
Ezt összehoztad
Szóval, itt csücsülsz bent a közepén
Hát ebből kellene valamit most kihoznod
Kis butám
Drága Mártám, tőled
Annyi mindent kaptam már
Légy jó hozzám, Márta, szívem
Egy kicsit várj, drága Mártám
