"Greatest songwriter... ever?", mormolta meghatottan egy zenészbarátom, akivel véletlenül (de nem egészen meglepetésszerűen) találkoztunk össze Kismartonban, július 8-án, Kris Kristofferson koncertjén. Hát, igen, vannak számba vehető bizonyítékok. Kristofferson: Jody And The Kid.
Jody meg a csaj
Minden reggel ott várt
Kinn a városszéli úton
A szederfák alatt, türelmesen
A lábán könnyű szandál
Ami szürke volt a portól
S a farmergatyót térdig tűrte fel
Míg a folyópartra mentem
Fürgén baktatott mögöttem
Gondoltam, nem sok vizet zavar
De elhúztam a számat
Mikor mások így dumáltak:
Nini, itt jön Jody meg a csaj
Az évek gyorsan múltak
Újra együtt vágtunk útnak
Kéz a kézben a folyópart fölött
Ő sem volt már kiscsaj
Nővé vált az évszakokkal
S az én fejem lágya is csak benőtt
És a hűvös éjszakákon
Mikor hozzám bújt az ágyon
Már semmit sem takart a hosszú haj
Elhúzta a száját
Amíg őriztem az álmát
Rég voltunk már Jody meg a csaj
Ha folyóparton állok
Ma már hátam mögött házak
Gátat most a lassú szürke víz
De mégis csak kijárok
Mert egy új kiscsajra várok
Aki hétvégenként kirándulni visz
S ha egy régi szomszéd meglát
Aki még ismerte az anyját
Mindig mosolyogva ránk köszön hamar
Mégis magányos az ember
Mikor azt hallja még egyszer:
Nini, itt jön Jody meg a csaj
