A Wildwood Flower, az amerikai népzene alighanem legismertebb darabja 1860-ban indul hódító újtjára. A zeneszerző J.P. Webster volt, aki több nagyon népszerű nótát írt annak idején. Szövegíróként Maud Irving nevét szokás megjelölni -- ám, hogy Maud Irving ténylegesen ki volt, az nem tudjuk. Írói álnévről van szó, amit J. William Van Namee használt számos alkalommal. Furcsa azonban, hogy amíg Van Namee legjobb esetben is korának népszerű fűzfapoétája volt, akinek munkáit mára már rég elfeledték, addig ennek a dalnak (illetve több Webster-"Irving" szerzeménynek) a szövege nagyon is időtlennek tűnik. Meglehet, a dalszövegeket egyáltalán nem Van Namee írta, csak az ő bejáratott álnevét használták fel, a piaci siker érdekében.
A szöveg amúgy is sokat változott az elmúlt százötven év folyamán, ahogyan egyes előadók saját képükre formálták a dalt. A mértékadónak tekintett előadás a Carter Family nevéhez fűződik. A jellegzetes gitárjáték és a családi kórus tényleg emlékezetes, de számomra ezt az előadást már meghaladta az idő. Sokáig kerestem, kinek az produkciója lenne számomra ma a legkedvesebb. Emmylou Harris és Iris DeMent verziója mellett tenném le a voksot, csak éppen annak meg a szövegváltozata gyengébb kissé. Ugyanúgy, mint June Carter Cash késői felvételéé, amiről making-of film is készült. Így hát maradnék Reese Witherspoonnál, aki a Walk The Line moziban énekelte el, és alakításáért 2006-ban meg is kapta a legjobb női főszereplő Oscar-díját.
Sápadt vadvirág
Százszorszép, ég veled, rózsaszál, búcsúzom
Sötét hajfürtjeim emlékül meghagyom
Mert a zöld borostyán rozsdaszín őszt idéz
Fátyolos kék szemem szürke felhőkbe néz
Tipegnék kényesen, játszanék úrinőt
Kacagnék bájosan, táncolnék más előtt
Hát elmúlt az álmom, és a bálványom ledőlt
Bár elfelejteném, hogy úgy szerettem őt
Azt mesélte nékem, hogy őt szeretni jó
És mit tőle kaphatok, az csak nekem való
Most szédül a szívem, és nem értem, mi volt
Itt hagyott végleg, és egy szót se szólt
Úgy hívott engem, hogy kis vadvirág
És azt mondta, ránk vár a fényes világ
De a sűrű erdő mélyén, hol sötétek a fák
Most egymagamban nyílok, mint sápadt virág
