Gordon Lightfoot: The Wreck Of The Edmund Fitzgerald. Kísérteties hangulatú és csodálatos sorsú dal ez, ami egy tragikus eseményről íródott: a címben szereplő teherhajó 1975-ös katasztrófájáról a Nagy Tavakon, amiben a huszonkilenc tagú legénység mind egy szálig odaveszett.
A szerencsétlenség pontos okai a mai napig tisztázatlanok, a Wikipédia kapcsolódó cikke hosszan taglalja a lehetőségeket. Lightfoot az énekes-krónikás hagyomány szerint írta meg a róla szóló balladát, ami Kanadában ma is közszájon forog -- később pedig az óceán túlsó partjára is eljutott, hogy ott valami egészen mássá változzék át. De arról majd a következő posztban.
Az Edmund Fitzgerald vége
A legenda úgy szól a csippeváktól
Él a nagy víz, Gitche Gumee
S mind egy szálig őrzi halottait
Ha november vihart kezd fújni
Húszezer tonnányi ércrakomány
Az Edmund Fitzgeraldnak terhe
Roppant hajó, de megroppantható
És ez volt a november terve
A hatalmas hajó az Államokból
Wisconsinból tartott vissza
Teherszállítók közt elámító
És tapasztalt legénység vitte
Vasércet szállított, nagy úton volt
Clevelandbe indult el aznap
Éjjel megkondult a hajókolomp
Felhők tartottak a holdnak
Szél füttyentett fenn a kötélzeten
A korlát fölött járt a hullám
Látta már legénység és kapitány
November jő, mint boszorkány
Másnap reggel a nap későn kelt fel
November dermesztő egén
Pár falat gondterhelt ebédre telt
Bömbölt és metszett a szél
Az öreg szakács nem adott vacsorát
Annyit szólt, fiúk, ez nem megy
A víz betaszított egy csapóajtót
Ő annyit szólt, örültem nektek
Vészjelzést küldtek a vihar felett
A kapitány mindent megpróbált
De túlerőben volt a szörnyű idő
Süllyedt az Edmund Fitzgerald
Isten szerelme ha megfelelne
Tudnánk, a tó hogyan gyilkolt
A kutatóhajóktól az tudható
Az öböl csak pár mérföld volt
Szétzúzódtak, vagy tán átfordultak
Mélybe fúródott a bárka
És nem tért haza annyi férj és apa
Bár feleség, kisgyermek várta
A Huron-tó dalol, a Felső zenél
Míg jégtáblák takarják arcát
A Michigan hívja a szép ifjakat
Sportolók járják a partját
Lejjebb is van tó, az Ontario
Felfogja az Erie-nek vérét
És vasércet szállító teherhajók
Rettegik november mérgét
Egy dohos templomban, lenn Detroitban
Mi a hajósok népének szentelt
Megpihent lélekben huszonkilenc
Kit elvitt az Edmund Fitzgerald
A legenda úgy szól a csippeváktól
Él a nagy víz, Gitche Gumee
S mindmáig őrzi a halottait
Ha november vihart kezd zúgni