Gordon Lightfoot ezt a dalt 1993-ban, 55 évesen adta ki, egy olyan időszakban, amikor sikerült félretennie az alkoholt és a drogokat, muzsikájában pedig a sanzonéneklés után visszatért a folk hangzásvilághoz. A Restless kísérteties erővel idézi meg a beköszöntő időskort és a soha el nem múló szenvedélyeket.
Serkent
Feldereng az érzés, ami serkent legbelül
Kiserken a vérzés, ha a kötés lekerül
A késő őszi tájban felrikolt egy nyári lúd
És mindig újra éled, amiről azt hittem, elmúlt
Hosszan keresgélhetsz, amíg rövid választ lelsz
Egy darabig jó hecc, a végén felelsz vagy mersz
A tévében a múltkor egy nagy színész beszélt
Csak az nem volt világos, hogy halott volt, vagy élt
Itt egy hosszú füttyszó kéne, ami serkent téged is
Ami sosem volt hamis
Amit gőzmozdony énekel, míg fémösvényre visz
A tó tükrén a szürke táj és az aranyszínű lomb
A nyári lúd már messze jár, és megpihent a komp
Az iszap mélyén elbújnak a pettyes nagy halak
És megpillantalak, ahogy egyszer régen láttalak
Itt egy hangulatra várnék, ami serkent téged még
Ami nem csak szép emlék
Ami gőzhajón érkezik, míg fémszín fent az ég
Felserkent egy érzés, és nem értem, hogy mi bánt
A kert végéből bámuljuk a ködös szemhatárt
Szívemben a nyári lúd még verdes egy kicsit
De én már máshol tartok, adj inkább egy cigit
Itt egy lángcsóva kéne, egy egyértelmű jel
Ami felriaszt, ha kell
Ami gőzkazánt táplál, és sosem hamvad el
Én hallom még a füttyszót, bár tompa csend honol
Felserkent, hogyha szól
A gőzpárán, ködfelhőn mindig áthatol
