Ezzel a nótával zárnám a Beatles-reflexiók sorát. Paul McCartney: Friends To Go.
McCartney saját elmesélése szerint George Harrisonná változott, úgy komponálta a dal, néhány évvel George halála után, 2005-ben. A valóság ennél alighanem összetettebb: a kétségtelenül Harrisont idéző dallam McCartney temparamentumáról és zenésztársaihoz fűződő viszonyáról árul el sokat. Különösen a szöveggel együtt, ami egyértelműen a szerző személyes vallomásának hangzik.
Elücsörögtem
Nekem magas volt a kerítés, és magas volt, amit
A társaság beszélt, én csak röhögtem
Nekem magas volt a kerítés, elücsörögtem
És én lecsúsztam az egészről, addig bámultam
A lángot közelről, végül leégtem
Nekem magas volt a kerítés, elücsörögtem
Nekem mindegy, elvagyok így is
Marad a barátság
Nekem mindegy, elleszek így is
Maradok az a régi barát
Maradok az a régi barát
Nézd, az élet tényleg száz veszély, egyet fordulsz csak
És elsodor a szél, kapaszkodni kell
Nekem magas ez a kerítés, hogyan másszak fel?
Tudom, egyszer menni kell
Nekem magas ez a kerítés, hogyan másszak fel?
Nekem mindegy, elleszek így is
Maradok az a régi barát
Maradok az a régi barát
Nekem magas volt a kerítés, és magas volt, amit
A társaság beszélt, én csak röhögtem
Nekem magas volt a kerítés, elücsörögtem
Nekem magas volt a kerítés
Nekem magas volt a kerítés, elücsörögtem
Ráadás a sorozathoz: Senki sem volt szebb, George Harrisontól.
