The Girl From North Country mindig maga volt számomra Bob Dylan esszenciája. Sejtelmes képek, hajlékony, megfoghatatlan dallamok... Olyan, mint egy időtlen népdal, és közben pontosan 1962-ben játszódik. Három ujjal pengetett személyes fohász, és -- az akkordok szabad megváltoztatásával -- a show betetőzése.
A határszéli lány
Ha arra jársz, hol a szél lábra kél
A határszélen, fenn északon
Keresd meg őt, a szomszédban él
A régi lány, kit szerettem nagyon
Ha száll a hó, és fagy honol
Ha hátat fordít a csalfa nyár
Kérd meg nekem, vigyázzon jól
Ölelje mindig meleg gyapjúsál
És kérd meg őt, a kedvemért
Engedje le hosszú, göndör haját
Engedje le, a kedvemért
Így őrzöm őt, a ködfátylon át
Lehet, hogy már nem is gondol reám
Egy emlékkép, kihez fohászkodom
Koromszín az éjszakám
Lassú tűz a nappalom
Ha arra jársz, hol a szél lábra kél
A határ mentén, fenn északon
Keresd meg őt, máig arra él
A régi lány, kit szerettem nagyon
Persze ezer feldolgozása van ennek a nótának, itt van rögtön harminckilenc, amit valaki összegyűjtött a youtube-on. Negyven.
