Ez a dal számomra azt példázza, hogyan tud egy popzenész hatvan évesen ugyanolyan érvényes és figyelemre méltó alkotásokat létrehozni, mint huszonévesen. James Raymond: Puppeteer.
Raymond dalát Graham Nash és David Crosby adta ki, 2004-ben. A Crosby, Stills, Nash & Young tagjai közül Crosby és Nash értették meg legjobban egymást zeneileg (és talán emberileg is), de duóban 1976 óta ekkor dolgoztak először. Haláltánc-balladájuk mind tartalmában, mind előadásában pengeéles, a vokál egyszerre harmonikus és pattanásig feszült.
Bábszínész
Figyelj, haver! A végén lépni kell
Már nincs hová futni, és nem fog meg senki
Nem tartóztat semmi sem
Figyelj, haver! És lásd, mivé leszel
Nincs kívül semmi
Csak tátong az űr
Göröngyös ez a földút
Állj meg! Van hozzád pár szavam
Az aranyló távol egy nap megigéz
Játssz tovább, bábszínész!
Az élő húsba mart, és máig fogva tart
Az a vérengző jószág, az a lappangó kórság
Te vagy, bizony, magad
Figyelj, haver! Mert végül szállni kell
És úgy leszünk együtt
Hogy a fény már kihúnyt
Göröngyös ez a földút
Állj meg! Van hozzád pár szavam
Az aranyló távol egy nap megigéz
Göröngyös ez a földút
Állj meg! Van hozzád pár szavam
A tél szele borzol, ha fordul az év
Szeretni is kevés
Csak átjár, mint a kés
Játssz tovább, bábszínész!
Eredeti szöveg (fogjuk rá).
