Most látom csak, hogy éppen ma ötven éves a Love Me Do. Annak idején ezzel a nótával kopogtatott be a Beatles, hogy aztán mindent felforgasson, amit szórakoztatásról és önkifejezésről annak előtte gondoltak a popzenében.
Ez a nóta három évvel későbbről való, és az életművük két korszaka közötti átmenetet jelképezi: azt a pillanatot, amikor a kezdeti harsányságot felváltotta az LSD fűtötte személyes tónus. Lennon-McCartney: Nowhere Man.
Félember
Ő csak úgy félig van
Félek, nem is lesz jobban
Fél lábával félrelépett félúton
Bárcsak tudná, mitől tart
Bárcsak tudná, hová tart
Még a végén pont úgy jár mint te még én
Ne add fel a felét!
Neked jár az egész
Ne add fel!
Te döntöd el, mivé leszel
Fél szemével félrenéz
Féleszével félreért
Minden kétszer oly nehéz, ha félig élsz
Meglesz majd a feled
Nem is kell, hogy keresd
Elveszett
De holnapután szembejöhet
Bárcsak tudná, mitől tart
Bárcsak tudná, hová tart
Még a végén pont úgy jár mint te meg én
Ne add fel a felét!
Neked jár az egész
Ne add fel!
Te döntöd el, mivé leszel
Ő csak úgy félig van
Félek, nem is lesz jobban
Fél lábával félrelépett félúton
Fél lábával félrelépett félúton
Fél lábával félrelépett félúton
Nowhere Man, hungarikumnak álcázva.
