Rájöttem, hogy van egy dal, ami tizenöt éve várja, hogy lefordítsam. Dans les prisons de Nantes.
Breton népdalról van szó, amit ennyi idővel ezelőtt hallottam először, egy Tri Yann koncerten, St. Nazaire-ben. A nóta valóságos emblémája a breton önazonosságnak. Bretagne-t a központi hatalom megfosztotta ugyan történelmi fővárosától, de, ahogyan ebben a dalban is kifejeződik, Nantes külöleges helye a breton hagyományban megmaradt.
Érdekesség, hogy a dalt a Tri Yann Gwerz Jorj Courtois címen is játssza, arra a kétségbeesett túszdrámára emlékezve, ami 1985-ben zajlott le Nantes-ban, a tartományi bíróság épületében.
Azon meg aztán egészen meglepődtem, hogy a youtube-on éppen egy magyar feltöltőtől találtam meg a dalt. Úgy látszik, tényleg van benne valami, amire rezonálni tudunk.
Nantes-nak börtönében
Nantes-nak börtönében
Lakott egy ifjú rab
És csak a foglár lánya
Kereste néhanap
Az ifjú egyszer kérdi
Mi várhat rám, ugyan?
S felel neki a szép lány
Bitófa, jó uram
Ha bitó vár rám, kérlek
Kötözd ki lábamat!
S a foglár balga lánya
Vette a láncokat
A férfi máris ugrott
A Loire habot vetett
S a szél a túlsó partról
Hozta az éneket
Enyém már minden szép lány
De csak ő kell nekem
S ha újra Nantes-ban járok
Nőül veszem, igen
Nantes-nak börtönében
Lakott egy ifjú rab
