George Harrison utolsó dala, a Horse To The Water, melyet két hónappal halála előtt vett fel, egy válogatáslemezen jelent meg. Kritikusa szerint "a szám nem kiváló, még csak nem is jó; a dal kevéske, [Harrison] énekhangja pedig, sajnos, erősen leromlóban van". Ehhez képest egy évvel később, 2003-ban ez a nóta robbant a legnagyobbat a Concert for George emlékkoncerten, Sam Brown zseniális előadásában.
Ló, lenn a víznél
Bámulsz, mint a ló, lenn a víznél
Te vagy, ki visszanéz
Nem más, nem más, nem más
Egy cimborám szenved veszettül
Más simán siklik tova
Ő zátonyra futott
Azt mondtam: hé, öreg!
Nem baj, hogy végre valami bevillant
Erre ő begyulladt
És lekapcsolta a villanyt
Bámulsz, mint a ló, lenn a víznél
Te vagy, ki visszanéz
Nem más, nem más, nem más
Eléd tartja tükrét a jó sors
Te vagy, ki behúnyja szemét
Nem más, nem más, nem más
Bajban van, akit szeretek
Más az igazságot szomjazza
Ő csak töményet iszik
Azt mondtam: hé, öreg!
Mára toljuk haza a biciklit
Erre ő megborult
És ledöntött még egy üveg viszkit
Bámulsz, mint a ló, lenn a víznél
Te vagy, ki visszanéz
Nem más, nem más, nem más
Eléd tartja tükrét a jó sors
Te vagy, ki megrázza fejét
Nem más, nem más, nem más
És a Sátánról is prédikáltak nékem
Szerintem jól ismeri az atya
Lakótársak ők
Azt mondtam: egy kis magányban percet
Szentelhetnénk a Feljebbvalónak is
Azt mondta, erre nem érünk most rá
Mikor a gonosz a kisgatyámban perceg
Bámulsz, mint a ló, lenn a víznél
Te vagy, ki visszanéz
Nem más, nem más, nem más
Eléd tartja tükrét a jó sors
Te vagy, ki megrázza fejét
Nem más, nem más, nem más
Ló, lenn a víznél
Nem más, nem más, nem más
