Köszönöm azt a folyamatos figyelmet, amivel a Greendale dalait kísértétek az elmúlt hetekben.
Amikor az első számok lefordítása után a cédé úgy beszorult az autó lejátszójába, hogy lehetetlen volt kivenni (azóta is ott van), akkor esett le a tantusz, hogy ez az önként vállalt munka több, mint kósza ötlet. Oly módon van hozzá közöm, ahogyan nem is sejtettem, amikor belevágtam.
Aztán, amikor tőlünk is odaveszett két kismacska (akárcsak a történetben: az egyikük eltűnt, a másikuk pedig balesetben elpusztult a ház előtt), akkor szinte kísértetiessé vált a helyzet.
Mielőtt viszont még az utolsó dal is elkészült volna, már egy újabb járt a fejemben... Azt hiszem, a Greendale után, ezzel búcsúzhatunk el egy időre Neil Youngtól a blogon. Looking Forward.
Fel a fejjel!
Az új napsugár
Fűtené már kis szobám
Csak a nyíló ablakra vár
Kint zsong az ég
És most ennyi épp elég
Szól egy kedves, megkopott gitár
Lesz még egy dal
Elkészül hamar
Hiszen ráér pendülni a húr
Meglegyint még
A régi kétség
Sok-sok hűvös hajnalon túl
Fel a fejjel!
Csak ezt mondhatom
Annyi jó dolog
Vár ránk az úton
Minek volnék
Ki úgysem jön el?
Hadd legyek az
Aki szívedben él
Aki éppen így szerethető
Fel a fejjel!
Csak ezt mondhatom
Annyi jó dolog
Vár ránk az úton
Minek volnék
Ki úgysem jön el?
Hadd legyek az
Aki lelkemben él
Aki éppen így szerethető
Az új napsugár
Fűtené már kis szobám
Csak a nyíló ablakra vár
Kint zsong az ég
És most ennyi épp elég
Szól egy kedves, megkopott gitár
