A rocktörténet sok rejtélyes dalszöveget tart számon - íme az egyik legnevezetesebb. Bob Dylan: All Along The Watchtower.
Dylan kísérteties dala 1967 végén jelent meg. Pár hónappal később már el is készült belőle Jimmy Hendrix feldolgozása, aminek hatása az eredetiét is felülmúlta. A dal azóta gyakorlatilag megkerülhetetlen a rockzenében.
A szám abban az időszakban született, amikor Dylan súlyos motorbalesete után csaknem egy évig lábadozott woodstocki otthonában. A csupaszságában is megrázó zenei formához társuló szöveg utalásaiban sokan Ézsaiás könyvének sorait (21:5-9) vélik felfedezni. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az apokalipszist idéző dalszöveg rémületes visszafogottságának és a versszakok szokatlan sorrendjének; felfedezvén, hogy a dal úgy fejeződik be, ahogyan "valójában" el kellene kezdődnie. Ezen aztán Dylan tovább csavarintott, amikor élő előadásaiban rákapott arra, megismételje az első verzét a dal legvégén. (Nem mellesleg Dylan ezt a nótáját adta elő a legtöbbször élete során nyilvános koncerteken.)
Én úgy gondolom, ez a víziószerű nóta nem tudatos kimunkálás eredménye; a szerzőt a csalhatatlannak tűnő intuíció vezette. Dylan olyan csalafinta gondolatkezdeményt dobott be, ami asszociációk rengetegét volt képes kelteni (kezdve Hendrix zseniális feldolgozásával). A dal legfőbb ereje éppen befejezetlenségében, értelemzavaró esetlegességében rejlik.
Az őrtoronynak mentén
Le kéne végre lépnünk!
Szólalt meg a Bolond
Tiszta gáz itt minden
Rég nem vagyok nyugodt
Megisszák a jó borom
Feltúrják földemet
Mindegy, hogy mágnás vagy kapás
Bárki bármit tehet
Aggodalomra nincs ok!
A Tolvaj így felelt
Hidd el, hogy más is látja
Az élet kész őrület
De te meg én már tudjuk jól
Minden túlélhető
Hagyjuk a hamis hangokat!
Fogytán van az idő
Az őrtoronynak mentén
Figyeltek hercegek
Fel-alá járt a fehérnép
S a mezítlábas sereg
A messzeségből támadt
Vadmacskamordulás
És két lovas közelgett
Mögöttük szélcsapás
