Rájöttem, hogy egy lakatlan szigetre én Kanadát vinném magammal. Ahol ilyen dalok teremnek még a szakításokról is. Gordon Lightfoot: If You Could Read My Mind.
Hogyha a fejembe látnál
Hogyha a fejembe látnál
Mit találnál, kedvesem?
Kísértetként szállnék a képen
Mint száz éves filmeken
Kút mélyéről a lánc csörög
Zord kastély udvarán
Ez itt az én hazám
És addig ne is várj reám
Míg nem látsz át a kísértetruhán
Hogyha a fejedbe látnék
Mit találnék, kedvesem?
Lányregényt lapozgatnék
Lassan és kényesen
És jönne az a rész, ahol sírni kell
Mert elbukik a hős
Ott buknék el én
És talán be sem fejezném
Mert a regény végén nincs már több remény
Lecsapnám látványosan
Mint egy filmsztár, akit átvágtak nagyon
Akit lecserélt a nő
A nő, ki bájos és vakmerő
Aki mellett jól esik feszítenem
Na hagyjuk, édesem!
Ez a szerep hozzám nem való
Bár látom én, hogy fel sem fogod
Az érzést hol vesztettük el
De elszökött, és meg nem foghatom
Hogyha a fejembe látnál
Mit találnál, kedvesem?
Kísértetként szállnék a képen
Mint száz éves filmeken
Kút mélyéről a lánc csörög
Zord kastély udvarán
Nem számíthatsz rám
De ha még kicsit figyelnél
Megértenéd, miért firtatom
Hogy rád mért nem hagyom
Ez az érzés hozzám nem való
Bár látom én, hogy fel sem fogod
Kettőnket hol vesztettük el
De aki megszökött, én meg nem foghatom
