Sam Lake (Sami Järvi): Late Goodbye.
A dalt a szerző a Max Payne 2 videójátékhoz írta. A játéknak is Sam Lake volt az írója; a két alkotás így erősen összefügg. Persze a nóta, amit a Poets of the Fall zenekar vezet elő, önmagában is ütős.
A Max Payne sorozat 2001-es indulásakor mind technikailag, mind előadásmódjában nagyon újszerű és sikeres volt. A játék John Woo akciófilmjeinek stílusát ötvözte a film noir zsáner lélektanával. A játékos szabadon rendelkezhetett az idő lelassításának eszközével (amit addig csak filmekből, a rendező eszközeként ismerhettünk), a non-stop akció célja pedig egy sötét és szövevényes bűnügy felderítése volt. Mindemellett a narráció középpontjában a főszereplő belső küzdelmei álltak: Max Payne a videojáték-történelem egyik első olyan hőse, akinek a játékos szabályosan a fejébe költözhetett.
Az egész produkció, játékkal, zenével, zenekarral együtt Finnországból származik. A sorozatnak idén jelent meg a harmadik darabja, kilenc év szünet után. Időközben egy filmváltozat is kijött, ami a játék kritikai sikerét ugyan közel sem tudta megismételni, de a közönség zabálta.
Kitől búcsúznánk
Fénycsóvánkban ránk villan két vad szem és négy láb
Kövér gázzal hajt át egy életen a hazugság
Utcatáblák, villanydrót, tátongó messze-, messzeség
És mégis űzzük az éjszakát
Ha búcsúznánk, kitől búcsúznánk?
És mégis űzzük az éjszakát
Kitől búcsúznánk?
Forrón rámleheltél, és megvolt a döntés
Így lett erőm, a gyengém így lettél, nem kellett több önzés
Vad szempárok a stoptáblák közt, bennük a messze-, messzeség
És mégis űzzük az éjszakát
Ha búcsúznánk, kitől búcsúznánk?
És mégis űzzük az éjszakát
Kitől búcsúznánk?
Az ördög képén csúf vigyor, ő osztotta a kártyánk
Bújócskázunk, miközben a hajad tűzben áll
A füst már fojtogat, kopjunk le végre, drágám!
A kristálygömbből mély ráncok néznek vissza ránk
És mégis űzzük az éjszakát
Ha búcsúznánk, kitől búcsúznánk?
És mégis űzzük az éjszakát
Ha búcsúznánk, kitől búcsúznánk?
És mégis űzzük az éjszakát
Ha búcsúznánk, kitől búcsúznánk?
