Fáj a szívem, hogy máris ráküldök egy posztot a Supertramp tetejére, de úgy érzem, muszáj nekem is megtartanom évértékelő beszédemet, itt a blogon. Graham Nash: Southbound Train.
David Crosby, Stephen Stills, Graham Nash és Neil Young negyvenegynéhány éve muzsikálnak együtt különféle felállásokban. Fénykoruk a hatvanas-hetvenes évek fordulójára, a diákmozgalmak és Woodstock korszakára esett. Az idő tájt zenekaruk, a Crosby, Stills, Nash & Young művészi kifejező ereje és társadalmi jelentősége a Beatleséhez volt fogható.
Ez a nóta kevéssel később, 1972-ben született, tulajonképpen a zenekar első felbomlásának virágaként, Crosby és Nash kétszemélyes produkciójában. A "délre tartó vonat" nyilvánvaló utalás a vietnámi háborúra. A dal aktualitása azonban kortalannak tűnik: a CSNY 2006-os, amerikai társadalmi kedélyeket borzoló turnéján a nóta újra műsoron volt, egy újabb háború kellős közepén.
A magyar változat természetesen átköltés, ami őrzi az eredeti nóta formáját és szellemét.
Balkánra tart
Torz képpel rád kacsint a szép szabadság
Mennyit ér még, ha pengeted a villanygitárt?
Holt volt, hol nem volt, volt egy köztársaság
Feldereng még a Belgrád rakpart
Ez a csónak a Balkánra tart
A végén még megárt az egyenlőség
Hát mért szívnád mellre, ha nem jut elég?
A megoldás kézben: kövér boríték
Ugyan már, ne légy oly zavart!
Hisz’ ez a csónak a Balkánra tart
Könnyekig meghat a testvériség
Vagy titkolnod kellene a bőröd színét?
Az adódból egy fohászra tán futja még:
Isten, áldd meg a magyart!
Ez a csónak a Balkánra tart
