Lennon-McCartney: Revolution című dalával kapcsolatban a Beatles életművét kevésbé ismerők számára annyit bocsátanék előre, hogy ezen a címen három produkció született: az első felvétel a Revolution 1, ami a fehér albumon jelent meg 1968 novemberében; a következő, gyorsabb, zeneileg és egy fontos szövegrészletben átdolgozott verzió a Revolution, ami a dal első nyilvános kiadása volt, 1968 augusztusában. Revolution 9 címmel pedig egy nyolc perces, szabad asszociációs hangmontázst adtak ki, szintén a fehér albumon - ami minden bizonnyal a legnagyobb példányszámban elterjedt avantgárd műalkotás a világon.
A továbbiakban abból a zseniális esszéből idéznék, amit Ian MacDonald írt a dalról, A fejek forradalma (Revolution In The Head) című könyvében. Hosszú lesz, de megéri!
"A Revolution sorozat közvetlen ihletője az 1968. májusi párizsi diáklázadás volt, amely akkor érte el a crescendót, amikor De Gaulle felolszlatta a francia Nemzetgyűlést - éppen azon a napon, amikor a Revolution 1 felvételei elkezdődtek Londonban. Az 1968-as esztendő [...] erőszakosan törte szét az előző év lebegő utópiáját, Vietnamot a tiltakozók listájának élére ugratta, és heves összecsapást robbantott ki a rendőrség és a [londoni] amerikai nagykövetség épülete előtt tüntető százezres tömeg között. Néhány héttel később meggyilkolták Martin Luther Kinget, mintha a brutális korszellem nyomatékosítani akarta volna a változást: a békének és a szeretetnek vége, most a politika és a harc korszaka következik.
Lennon a Revolution 1-ben ezeket a témákat tudatosan tűzte napirendre; mivel a szöveg nyíltan kijelentette, hogy nem hajlandó feladni a béke és a szeretet ideálját az új korszak sötét eszméi kedvéért, Lennon tudta, mit kockáztat: közönségük, a világszerte mind jobban radikalizálódó ifjúság elfordulhat a Beatlestől.
Amikor a Revolution napvilágot látott, a politikus szemléletű diákok nyomban kárhoztatni kezdték, a gazdag ember lagymatag papolását látva benne: üres ígérgetést, hogy minden "alright (rendben)" lesz, és sérelmezték, hogy Lennon kijelenti: a netán bekövetkező pusztítás esetén őrá ne számítsanak. Az Új Baloldal sajtója szintén árulásként fogta fel a dalt, különösen Amerikában, ahol a Revolutiont "árulásnak", "a kispolgár szánalmas jajveszékelésének" minősítették. (Nina Simon dzsesszénekes "válasz"-lemezt készített, amelyben apolitikusnak bélyegezte Lennont, és javasolta, tartson a fejében nagytakarítást.) [...] Lennon valójában már akkor gyötrődött ezekkel a gondolatokkal, amikor Indiában megírta a dalt; felvétel közben is folyamatosan váltogatta álláspontját a szöveg egy bizonyos szakaszával kapcsolatban: "amikor pusztítást emlegetsz, rám ne számíts (count me out)" vagy "számíthatsz rám (count me in)", és végül az utolsó pillanatban annál a megoldásnál maradt, hogy mindkettőt felénekelte: "count me out - in". [...]
Lennon a Revolution 1 után megszilárdította apolitikus nézeteit, és mire júliusban fölvette a dal folytatását, már nem bizonytalankodott. Addigra már elkötelezte magát a béke mellett, és már elkötelezte magát a béke érdekében végrehajtott dadaista akciók mellett, amelyekkel végül mind a bal- mind a jobboldal szemében nevetségessé tette magát, és végül elszigetelődött.
A Vietnami Szolidaritási Bizottság trockista szellemű orgánuma, a Black Dwarf 1969 januárjában támadást intézett a Revolution ellen; Lennon dühös válaszában kijelentette, hogy a társadalmi berendezkedésnek és az Új Baloldalnak is ellene van: "Megmondom én, mi a baj a világgal: az emberek. Akkor tehát el akarjátok pusztítani őket? Ha nem változtattok, változtatunk azon, ami a fejekben van, semmi esélyünk. Mondjatok nekem egyetlen sikeres forradalmat! Ki baszta el a kommunizmust, a kereszténységet, a kapitalizmust, a buddhizmust meg a többit? A hülye fejek, semmi más."
A "rám ne számíts-számíthatsz rám" dilemmája az egyetlen kétértelműség a dalban, a Revolution 1 egyébként elkerülte az ebben az időben született Lennon-dalok szövegének zavarosságát. Elutasítja a "gyűlölettel teli elméket", kijelenti, hogy látni akarja "a tervet"; mindez arra utal, hogy ösztönösen az ideológia elevenjére sikerült tapintania; a záró sorokban a maoizmust a szexualitással hozza párhuzamba, ez azt bizonyítja, hogy egyetért az ellenkultúra pszichoszexuális megközelítésével.
Lennon erőteljesen szorgalmazta, hogy a Revolution 1 legyen a Beatles következő kislemeze. McCartneynak persze a szívverése is elállt attól, hogy nyílt politikai állásfoglalást tegyen. Azzal érvelt (Harrison is támogatta ebben), hogy a dal túlságosan lassú, és kérte, várjanak még, mielőtt eldöntik a dolgot. Ha arra számított, hogy Lennon ezen a ponton feladja, csalódnia kellett. [Lennon] makacsul kikérte magának, hogy manipulálják. Ha a dal túl lassú, mondta, akkor egyszerűen föl kell venni újra, gyorsabb verzióban, de meg kell jelennie kislemezen.
A Beatles egységes sima homlokzatán ez volt az első repedés; a Revolution 1 Lennon pályafutásának egyik mérföldköve, az ugyancsak szakaszhatárt kijelölő Help! és Strawberry Fields Forever utódja, egyben az utolsó sarokpont a szerző Beatlesen belüli pályáján. [...]
[A Revolution] Amerikában néhány nappal azelőtt került a boltokba, hogy Richard Daley chicagói polgármester rendőrsége rátört a városban tartott demokrata párti közgyűlésre, megtámadta a vietnami háború ellen tüntetőket, és a képviselőket a tévékamerák szeme láttára agyba-főbe verték a járdán. Lennon felszámolta az előző verzió kétértelműségét ("Count me out" - "Rám ne számíts"); és döntése nem is jöhetett volna kiélezettebb helyzetben. Az Új Baloldal radikálisaitól kezdve egészen az apolitikus rockkritikusokig mindenki bosszút lihegett. A Revolution heves sajtóvita céltáblája lett; megvalósultak McCartney legrosszabb sejtelmei. Lennon másfél éven át kitartott elvei mellett, szemben úszva az árral ("Engem a barrikádokon ne várjatok, legföljebb virággal"), majd végre beadta a derekát: New Yorkban Mao jelvénnyel, egyensapkában és bőrkesztyűben mutatkozott. A Tienanmen téri események, a szovjet kommunizmus szégyenteljes összeomlása, és az a tény, hogy a radikálisok, akik akkor meghurcolták, ma többnyire a reklámszakmában dolgoznak, mind Lennon eredeti ösztöneit igazolják, ha megkésve is. [...]
A Revolution eredetileg egy fontos témát feszegető, kikínlódott üzenet volt; 1987-ben, egy Nike reklámfilm zenéjeként már edzőcipőkről szólt. Erről ennyit."
Forradalom 1
Forradalmat szítanál... figyelj, haver!
Ami van, nekünk se jó
Te lennél az új szabály... figyelj, haver!
Ami van, sehogy se jó
De hogyha élvezed a pusztítást
Annyit mondok, gyorsan keress mást... is
Menni fog, ha elhiszed... nincs baj
Menni fog, ha elhiszed... nincs baj
Menni fog, ha elhiszed... nincs baj
Te mindent megoldanál... figyelj, haver!
Terítsd ki a terveid
Szponzorokra hajtanál... figyelj, haver!
Ez a dal talán segít
De ha a gyűlöletkasszába gyűjtesz pénzt
Üzenem neked, hogy várj egy kicsit még
Menni fog, ha elhiszed... nincs baj
Menni fog, ha elhiszed... nincs baj
Menni fog, ha elhiszed... nincs baj
Törvényt módosítanál... figyelj, haver!
Nem lennék a helyedben
Intézmény és alkotmány... figyelj, haver!
Kezdd inkább a fejedben
Imádod lelkesen te is a bölcs vezért
De nem ő az akivel igazán élveznéd
Menni fog, ha elhiszed... nincs baj
Nincs baj
Nincs baj...
Eredeti szöveg. (Épp csak a "count me out - in" maradt ki belőle.)
