A Hol az a lány? 1975-ös Fonográf-nóta, ami kislemezen jelent meg, és nemigen tartozott a zenekar ismert dalai közé. Nem kis meglepetést okozott hát, amikor a 2004-es koncerten ismét élőben szólalt meg.
Pedig -- ahogy azt a tagok maguk is tudták, és ki is fejezték -- sok szempontból emblematikus számról van szó, ami sorra vonultatja fel a Fonográf erényeit. A zene Tolcsvay László és Szörényi Levente közös szerzeménye (konkrétan a lágyan kígyózó verzéket Tolcsvay, a dinamikusan lüktető refrént Szörényi írta), és a szerzők az előadásban is egyenrangú partnerekként működnek közre (különösen figyelemre méltó és testhez álló az a kontraszt, ami az első, reménykedő verzepáros Tolcsvay általi előadása és a második, lemondó szakasz Szörényi-féle megszólaltatása között feszül), kiegészülve Móricz Mihállyal, akinek az elsöprő gitárhangzás mellett a refrént zeneileg feloldó "de soha, soha nem hagy el" sor megkapó előadását is köszönhetjük. A harmadik, immár ismétlődő verzét a tagok három szólamban éneklik.
A kompozíció és a hangszeres-vokális produkció mellett (Németh Oszkár dobolásának kulcsszerepe van a dal kibontakozásában és az egyes részek összekapcsolásában, Levente verzéi alatti játéka tovább értelmezi az énekszólamot; Szörényi Szabolcs basszusjátéka mint ha maga is történetet mesélne) Bródy János szövege is mestermű: a szerzemény zenei gazdagságát kihasználva egyetlen nótába képes sűríteni az ártatlanság és a tapasztalás dalait.
"A Fonográf ekkor egyfajta magyarországi west-coast stílust álmodott meg magának. Ennyi idő távlatából arra lennék valóban büszke, ha inkább egy Balaton-parti stílust alakítottunk volna ki", summázta a felvételt visszahallgatva huszonöt évvel később Szörényi Levente egy interjúban, amit Galla Miklós, a zenekar megveszekedett rajongója készített vele. Mindehhez csak annyit tehetek hozzá: egyszer, sok éve, pont úgy alakult, hogy a Duna mentén, a rakparton Óbudától dél felé autózva csendültek fel a Hol az a lány? hangjai a kocsi magnójából. Éppen a Margitsziget mellett haladtam, lassan közeledett a Margit-híd, a folyó túlsó oldalán kibontakozott a Parlament, és megjelentek a Gellérthegy körvonalai. És én akkor úgy éreztem, igazán otthon vagyok.
Looking For Her
I grew up listening to mother's stories
About a girl that someday I would find
So I went for her and left my home behind
Oooh
Years went by as I was searching
And I grew anxious slowly over time
Sensing that she may not know she's mine
Oooh
Looking for her
The one that never lets me down
Looking for her
Who smiles upon me if I frown
Looking for her
Who stands by me when I'm a clown
Looking for her
That one girl
Just one girl
The one that never lets me down
The road was long and I got weary
But there are things that I see clearly now
A somber tune works for me, anyhow
Oooh
I realize I may never find her
But hope sustains me for another day
And that is all I really have to say
Oooh
Looking for her
The one that never lets me down
Looking for her
Who smiles upon me if I frown
Looking for her
Who stands by me when I'm a clown
Looking for her
That one girl
Just one girl
The one that never lets me down
The road was long and I got weary
But there are things that I see clearly now
A somber tune works for me, anyhow
Oooh
I realize I may never find her
But hope sustains me for another day
And that is all I really have to say
Oooh
Looking for her
The one that never lets me down
Looking for her
Who smiles upon me if I frown
Looking for her
Who stands by me when I'm a clown
Looking for her
That one girl
Just one girl
The one that never lets me down
The one that never, ever
The one that never lets me down
