Willie Nelson, aki Texas szülötte, talán a legszabálytalanabb tálentum egyben a legvalószínűtlenebb sikersztori az amerikai muzsikában. Phases and Stages című dalát, amiből teljes konceptalbum kerekedett, 1972-1973-ban vette fel Nashville-ben, kiadója hangos rosszallásától kísérve. Az Atlantic Records a lemez kiadását követően be is zárta countryzenei részlegét. A negyven éves Nelson, aki addigra már csak akasztott ember nem volt a muzsikusiparban, immár letéríthetetlennek bizonyult saját egyéni útjáról.
Az idő őt igazolta. A Phases and Stages, amiben egy kapcsolat elmúlását dolgozza fel, "nem csak Willie Nelson egyik legjobb lemeze, hanem általában is a nagy konceptalbumok közé tartozik", írta róla Stephen Thomas Erlewine az allmusic.com-on. Ezen túl -- és ezt én tenném hozzá -- egy olyan alkotói pálya fontos állomása, melyen a megfelelni vágyás kínos évei után a szerző-előadó bátor, önazonos és sallangmentes produkciójával sikeresen lépte át a műfajok és piacok határait, és építette fel művészi autonómiáját.
Nagy bánatom, hogy pont az ő koncertjére nem jutottam el: pedig már a jegy is megvolt, de betegség miatt, két nappal előtte, sajnos lemondta az előadást. Ezzel együtt szerintem egyikünk sem adta fel, hogy egyszer még találkozzunk.
Csorba tükörben
Csorba tükörben
Sorban és körben
Táncolnak múlt napjaink
És látod, amint
A nő edényt súrol
És padlót pucol
Annak kedvéért
Kit úgysem ér utol
És megutál mindent
Pedig az se volt gond
Hogy évekig kézzel
Mosta az ingét
Csak akkor még nem volt
A nyakán rúzsfolt
Ő nem csal, csak vasal
Nem csal, míg vasal
Annak kedvéért
Kit úgysem ér utol
Egy nap majd kimondja: elég
Csorba tükörben
Sorban és körben
Táncolnak múlt napjaink
És hűlt vágyaink
