Régóta megvan ez a fordítás, de mindig valami más kívánkozott előbbre. Aztán a napokban rájöttem, hogy éppen az évnek a mostani szakaszához passzol a legjobban, hogy ez tulajdonképpen egy "adventi" dal, a huszadik századi New Yorkból. És mit tesz isten, rábukkantam a fordítására Vámos Miklós Beatles és én című frissen kiadott daloskönyvében. Na, az ott olvasottakon annyira felháborodtam, hogy úgy döntöttem, nem várhatok tovább.
A dalt persze mindenki ismeri, hiszen ez nem más, mint a The Sound Of Silence, Paul Simontól, Simon&Garfunkel előadásában. De misztikus szövegének magyar nyelvű kibontását, könyörgöm, ne bízzuk szépírókra! Olyanra meg aztán pláne ne, aki az utolsó két versszakot kifelejti a fordításából.
Hang a csendből
Szevasz, kedves sötétség
Valamit megbeszélhetnénk
Mert egy lassan kúszó látomás
Magot vetett sok-sok éjen át
És a magok kicsíráztak a fejemben
Idebenn
Nyílnak, mint hang a csendből
Volt egy álmom, nyugtalan
Bandukoltam céltalan
Utcalámpa vont fel glóriát
Hunyorgott a sötétségen át
De közelről már hasított a neonfény
Énbelém
Ébredt, mint hang a csendből
És figyeltem a pőre fényt
Tízezer arcon áradt szét
Mindegyik szólt, egyik sem beszélt
Mindegyik képzelt egy szép mesét
Mindegyik talált egy el nem hangzó dalt
Nem vígasztalt
Nem támadt hang a csendből
Bolondok, hát nem tudják?
A csend nő bennük, mint a rák
Egy kedves szó mindenkit megsegít
Egy ölelés mindenkit felhevít
Mondtam én -- de tudtam, mit sem ér
Nem volt kiút a csendből
Föld felé fordult minden arc
Istenben hinni nem kudarc
Az éjben még neonfény is úr
Sárgán világítva körbehull
És ha jelt ad, a próféta szavát egy tűzfalon olvasod
Már itt hagyott
De suttog feléd a csendből
