Paul Simon: A Hazy Shade Of Winter.
Simon & Garfunkel 1966-os felvétele nagy elismerést kapott, mint a duó egyik "legjobb és legkeményebb" száma. A dal azonban még többről szól: azt a mai ésszel már nehezen felfogható emléket közvetíti, hogy a hatvanas években a popzenészek valóban nem kevesebbre törekedtek, mint a világ megváltására. Ráadásul, minden ellenkező híreszteléssel szemben, ez sikerült is nekik.
A dal alig több mint két perces, de több minden történik benne, mint három Megasztár-szériában együttvéve. Egyik vad fricskája a másikat követi, miközben féktelen haláltáncot jár az emberi tapasztalás évszakai körül, vissza-visszatérve a dermesztő, borongós télhez.
Szürkés szín a télben
Várj, várj, várj
Nézz rám egy percre csak!
Mi lett belőlem
Pár sűrű év alatt?
Az idő nem válogat
Jön a szél
Nem kímél
És az ég
Csak szürkés szín a télben
Míg az Üdvhadsereg zenél
Borzongó vizeken
Hajózhatsz ki velem
Ha valami hajt
A bögréd jól jöhet majd
Jön a szél
Mért kímélne?
És az ég
Csak szürkés szín a télben
Te ne add fel, jóbarát!
Persze könnyű mondani
És még könnyebb elrontani
Tégy inkább úgy
Mint ki sosem tanult
Jön a nyár
Csak rád vár
Dús a rét
És szikrázik a kép!
Óh, ez a táj örök változás
Minden évszak új felvonás
Megbeszélni már nem szokás
Ugorj fel mégis, komám!
Mert néha én sem tudom már
Hogy mit írtam, és mit írtál
A vers is elszáll
Az asztalunknál
Jön a szél
Mért kímélne?
És az ég
Csak szürkés szín a télben
Jön a szél
Nem kímél
Olyan csikorgó a hó
Jön a szél
Nem kímél
Olyan csikorgó a hó
Jön a szél
Nem kímél
Olyan csikorgó a hó
És hogy mi lett mindebből húsz évvel később? Itt a Bangles klipje, valamint pár száz komment arról, milyen sorrendben kellene megdugni a csajokat a zenekarból.
